Ezerszer hallottuk már, hogy valósítsuk meg az álmainkat, de mégis hogyan?
És azt is, hogy hozzuk ki magunkból a legtöbbet! Milyen tulajdonságok szükségesek ahhoz, hogy megvalósíthassuk a vágyainkat?
És azt is, hogy hozzuk ki magunkból a legtöbbet! Milyen tulajdonságok szükségesek ahhoz, hogy megvalósíthassuk a vágyainkat?
Manapság divatos lett bármilyen problémára, fájdalomra azt mondani, hogy el kell engedni. Engedjük el a múltat, ne őrlődjünk rajta, hiszen ami volt, elmúlt, azon változtatni már úgysem lehet. Ebben persze van igazság, de a múlt gyakran sokkal erősebben fogva tart – és ezt olykor nem is sejtjük -, mint hogy csak úgy el tudnánk hessegetni.
A következő HVG Extra Pszichológia Szalonban többek között az egészségünkhöz fűződő, olykor problémás viszonyunkról beszélgetünk szakértőinkkel.
Régóta tudjuk, hogy egy traumatikus esemény emléke, lelki öröksége generációkon keresztül továbbadódik, akkor is, ha a leszármazottak elől elhallgatták, eltitkolták a történteket. Már megtanultuk, hogy mi az a transzgenerációs trauma, de vajon mi a transzgenerációs atmoszféra?
Az önbizalom-növelés egy meglepő bizonyítékára bukkantak lengyel kutatók.
Ha valaki az internetről próbál meg tájékozódni azzal kapcsolatban, hogy jó ötlet-e a menopauza által okozott panaszai megszüntetésére hormonnal próbálkozni, hamar szembesül azzal, hogy szinte alig van olyan megbízható oldal, ahol nem lóg ki a „szponzorációs lóláb”. A közelmúltban ugyanakkor Menopauzális Medicina címmel az Oriold és Társai Kiadó gondozásában megjelent egy szakkönyv, ami a laikus érdeklődőnek is segítség lehet. A két szerzőt, Dr. Jakab Attilát és Prof. Dr. László Ádámot kérdeztük.
S ha nem felejt, újraírhatjuk-e a traumatikus élményeket, amelyek nyomot hagytak rajta? Kivételes életutak segítik tovább gondolni a dilemmát.
A virágnevek csak azért lehetnek praktikusak, hogy tudjuk, mire van szüksége a gyermeknek.
Legmélyebb vágyaink kulcsszerepet játszanak lényeges álmaink megtalálásában. A sokat ábrándozókra jellemző, hogy nem hoznak meg szükséges döntéseket, vagy ha mégis, nem cselekednek elég hatékonyan. Így álmaik mindörökre vágyak maradnak.
Elterjedt konyhapszichológiai elmélet, hogy a férfiak, különösen az „anyás” férfiak a saját anyjukhoz hasonló feleséget választanak maguknak. A nők pedig, különösen az „apakomplexusos” nők, az apjukhoz hasonló, vagy idősebb férfiakhoz vonzódnak. Vajon van-e alapja, hogy a szüleink mintája befolyásolja az érdeklődésünket?
A látszólag csodás nyaralásokat is gyakran megterhelik a munkától való elszakadás nehézségei. Úgy tűnik, korunk embere néhány napot sem tud a munkahelyi emailjei nélkül eltölteni, pedig a zavartalan pihenés az egészségi állapotra, az emberi kapcsolatokra és a munkateljesítményre is pozitívan hat.
Megosztó figyelem kíséri Magyarországon is a családállítást, ráadásul tévhitek, félreértések is övezik a módszert. Semmiképpen sem szabad csodaszernek tekinteni, de megfelelő hozzáállással, szakavatott vezetővel sokat adhat az önismeret mellett elkötelezett egyénnek.
Most nem azokról az apákról és anyákról lesz szó, akik bántalmazzák a gyermekeiket. Hanem azokról, akik nem nyújtották a maximumot, ahogy azt felnőtt csemetéjük elképzeli.
Pláne ha sérelmeket élünk át, akár csak szemtanúként.
„X-re szavaztál? Nem vagy normális!” – „Szégyent hozol a családunkra!” – „Te is beálltál a sorba, eladtad a lelkedet!” Valószínűleg mindannyiunk környezetében van olyan család (vagy a miénk az), ahol politikai nézetkülönbségeik miatt a családtagok fájdalmas, nehezen gyógyuló sebeket okoznak egymásnak, vagy el is távolodnak egymástól. Mi az oka az ennyire különböző látásmódoknak?
Van olyan, hogy trauma? Vagy a szó csak elrejti a valóságot: a bántás, a bizalomvesztés, a kiközösítés, a lelki árvaság élményét? A Kanadában élő pszichoterapeuta írása arról, hogy mi hozhat változást a ragadozók és prédák világában.